Könyvtári esték 1.

Úton

Megint érdemes volt felkeresni „A Helyet” a Fő úton a Barkács-bolt alagsorában, március 24-én este, ahol Gier Gabriel blues gitáros örvendeztette meg barátait és a szép számú érdeklődőt egy Jack Kerouac életéről és műveiről tartott interaktív előadásával.

Az előadás szólt Kerouac viszontagságos életéről, szenvedélyéről, a spontán próza irodalmi módszeren alapuló beat-stílus megteremtéséről, és szenvedélybetegségeiről: szerelmeiről, éjszakáiről, szeszeiről és szereiről, útjairól és utazásairól. Szó esett a pályakezdés sematikus viszontagságairól éppúgy, mint az ikonná válás buktatóiról, meg arról az elidegenedéséről, amellyel Kerouac viseltetett a nevében fellépők által terjesztett kommersz tömegkultúrájával (hippizmus) szemben. Ha semmi más, ez feltétlenül hitelesíti az életmű valódiságát és igazságát.
Az utazáson részt vevők exkluzív fotókat láthattak kivetítőn Kerouac életéből: a családi fotóktól a futballsztár Kerouacról, múzsájáról, Neal Cassidyről, a az angyalarcú hipsterekről a Columbián, a nyomorgó íróról, a híres íróról, a megfáradt íróról, és az útról és autókról: Amerika Álmáról, hallgathatták Ben Webster, Jimmy Smith vagy éppen Chet Baker zenéjét. (A folytatásban reméljük: Charlie Parkerét is)
Kiemelten szó esett Kerouac korának „vallása” a bebop (a jazz ekkor születő progesszív-intellektuális és különlegesen improvizatív irányzata) és az író életének, és munkásságának egymásra utaltságából, jazz zenekarokkal kísért felolvasókörútjairól.
A hozzászólásokban kiemelt jelentőséget kapott a spontán próza elemi szabályait tartalmazó kiáltvány értékelése, az Úton magyar nyelvű fordításainak nyelvi minőségéről folytatott pici polémia, Kerouac szülővárosának helyszíni élményeken való bemutatása, valamint Kerouac hatásának keresése a világ irodalmára és művészetére.
Külön megkapó volt egy 81 éves olvasó élménybeszámolója, aki most életében először olvasta e klasszikust, és minden furcsasága ellenére megszerette és megértette a benne foglaltakat.
Nem maradhat a beszámoló a hiányok felsorolása nélkül: sajnos az idő (3 óra) szűknek bizonyult, hogy a felvetett témák Carlo Marx és Dean MOriarty szeánsz stílusában végigbeszéljük.
A rossz koncerteket napjaink kiöregedett hipsterei évről évre megismétlik, a mai beatek pedig a jókat folytatják.
Várjuk a folytatást, kedves Gabriel.